Jelenleg a világon 500 millió autó van forgalomban, és 6 milliárd ember él a földön, ami azt jelenti, hogy az emberiség CO2 kilégzése bőven van akkora, mint a világ összes személygépkocsijáé együttvéve.
1993-ban arról tudósítottak, hogy egyetlen bazaltláva-kitörés során 17 milliárd tonna CO2 jutott a légkörbe, ami két és félszerese annak, amit évente a teljes emberiség kibocsát.

Nyilvánvaló, hogy a természet működése nem vesz tudomást az ember vágyairól és életének céljáról. Csak az ember alkalmazkodhat és próbálhat együttműködni vele. Ez azonban sérti az egónkat, hiszen alárendelődünk a természetnek. Ezért azt gondoljuk, megzabolázhatjuk és irányíthatjuk, mégpedig az akaratunknak megfelelően. Aztán szembesülünk azzal, hogy ez mégsem így van. Más szóval: Természeti katasztrófa nem létezik, csak az ember hagyja figyelmen kívül a természet erőit. Hiszen nem a természet változott, inkább az ember viszonya a természethez.

Megoldás a pusztító szélviharok és az elsivatagosodás ellen

A talaj kiszáradásáért nem a napfény , hanem elsősorban a légmozgás a felelős, ezért a fák védelmet jelentenek,mert a szeleket a földfelszín közelében megbuktatva lassítják a légcserét. Egy megfelelően telepített fasor a magasságának hússzorosáig képes a széljárás erejét megtörni, ami-tekintve településeink átlagos épület magasságát- már a fák sarjadzó, fiatalabb életkorában is segítséget jelenthet. A megoldáshoz elegendő a szél átal kitüntetett irányokból zöldgátat emelni, így otthonainkat nagyobb biztonságban tudhatjuk.

Az ökológiai csapda azt jelenti, hogy a világban sokkal gyorsabb változásokat idézett elő az emberiség, mint ahogy ahhoz evolúciós szempontból az élővilág alkalmazkodni tudna. A vándormadarak, a méhek újfajta viselkedés mintákat vesznek fel, és csak a véletlenen múlik, hogy ez végzetes lesz-e egy adott faj számára vagy sem. Mivel az állatvilág természetes élőhelyeit még ezer más eszközzel romboljuk, nehéz elkülöníteni, hogy a megbomlott egyensúlyból mennyi írható pusztán a fényszennyezés számlájára, de ez még nem ok arra, hogy tudomást se vegyünk róla. Nem valamiféle romantikus együttérzés miatt kellene nagyobb figyelmet fordítani a kihaló fajokra, a felbomló egyensúlyi folyamatokra, hanem azért, mert az ember is csak egyike bolygónk számos állatfajának. Ha a fajok egy részénél életbevágó fontossága van az éjszakai sötétségnek, nagy a valószínűsége, hogy az emberi szervezetben is fontos szabályozó mechanizmusokat működtet. A fényszennyezés kapcsán mindez ma már nem csak sejtés, hanem tudományosan bizonyított tény. Az éjszakai fény gátolja a melatoninnak, ennek az erős antioxidáns hormonnak a termelődését, amelynek csökkent koncentrációja nemcsak különféle daganatok fejlődését segíti elő, hanem az immunrendszer és az anyagcsere működését is befolyásolja. A biokémiai folyamatok beható vizsgálata és számtalan kísérlet támasztja alá ezeket az eredményeket, nem csupán statisztikai összefüggésekről van szó. A fényszennezés éppen olyan jelenség, ami a megfelelő szabályozással, odafigyeléssel és felvilágosítással visszaszorítható lenne. Fontos volna az iskolákban a környezetvédelmi oktatás keretein belül a fényszennyezésre is felhíni a figyelmet, hiszen egyáltalán nem magától értetődő gondolat, hogy a sötétség, az éjszaka, az éjszakai égbolt az emberi szervezet egészsége és az emberi megismerés szempontjából is kiemelkedő értéket képvisel.